A jelenet a finom nyugalom érzésével bontakozik ki; egy anyát és gyermekét hátulról látunk, egy magaslaton állva, ahonnan a mezők patchwork-je látható. A művész ügyes ecsetvonásai megragadják a föld textúráit, a távoli mezők lágy zöldjét és a fák finom virágait. A kompozíció a tekintetet végigvezeti a tájon, mélység és tér érzetét keltve, mely a nézőt arra invitálja, hogy barangoljon ezen az idilli vidéken. A tompa színpaletta, melyet a zöldek, barnák és lágy kékek uralnak, a nyugalom és a derű levegőjét kölcsönzi, megidézve a csendes délután csendjét. Az általános érzés a béke és a természettel való kapcsolat, egy pillanatnyi felvétel az időben, mely egyszerre intimnek és tágasnak tűnik.