A jelenet lágy, szinte éteri minőséggel bontakozik ki; a lágy fény átjárja a tájat, ami kora reggelt vagy késő délutánt sugall. Az ég, a halványkékek, a levendulák és az arany tónusok szimfóniája, egy finom köddel borított napot sejtet. A művész technikája, amely apró, jellegzetes ecsetvonásokat alkalmaz, texturált hatást kelt, mintha maga a festmény is fényből és színből szőtt volna.

A középtérben egy épületcsoport, valószínűleg egy falu vagy kisváros, a hullámzó dombok között helyezkedik el. Az építészet egyszerűnek tűnik, de a tónusok finom változatai, valamint a fény és az árnyék kölcsönhatása mélységet ad neki. Néhány tehén békésen legel a mezőn, formájukat ugyanazzal a precíz figyelemmel jelenítik meg a részletekre, mint a környezetét. Az összkép a nyugalom és a harmónia, a nézőt a vidék csendes szépségébe hívja.