Ebben a megkapó műalkotásban egy lágy, álomszerű köd borítja a Charing Cross hidat, így egész jelenet érzetet kelti az eterikus szépség megtartóerejéről. A híd, mely a ragyogó Temze széles látványában kiemelkedő figura, szinte szellemiségként jelenik meg, mintha elérhetetlen álmokból emelkedne ki. Monet fényhasználata figyelemre méltó; a nap, aranygömb formájában ábrázolva, csillogó fényt áraszt a vízre, rezonáló tükörképét örömteli vonalra emeli a vásznon. Ez a fény és árnyék játék a híd fizikai jelenlétét egyaránt elmélyíti, és érzelmi reakcióval járul hozzá, amely egyszerre emlékezetes és megnyugtató.

A kompozíció mesterségesen kiegyensúlyozott, a néző szemét a híd vízszintes kitevőjén vezeti, míg a távoli épületek finom függőleges vonalai erősítik a támasztó hatást. A színpaletta egy szimfónia a lágy pasztell és csendes árnyalatok keverékében, finom kék, gyengéd rózsaszín és meleg sárgák együtteségével alkotva egy harmonikus egységet. Ez az álomszerű atmoszféra nosztalgikus érzést kelt, meghívva minket, hogy a Temze csöndes ölelésében örömteli pillanatokat töltsünk a naplementében. Ezen keresztül Monet egy pillanat lényegét ragadja meg – mulandó de örökre megőrzött – a városi élet szépségét és békéjét örökítve.