A jelenet lágy, napfényes minőségben bontakozik ki; egy mező a horizont felé nyúlik, lágy, szórt fényben fürödve. A művész pointillista technikát alkalmaz, apró, különálló ecsetvonásokkal építve fel a képet, csillogó levegő és vibráló atmoszféra érzetét keltve. A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, a fákkal keretezett kilátás a tekintetet a távolba vezeti. A figurák szanaszét vannak a mezőn, a szénagyűjtésben vesznek részt, alakjukat a fény és a távolság lágyítja. Az általános érzés a nyugalom és a vidéki élet egyszerű szépsége.