Ó, állni e látomás előtt, átadni magunkat a provence-i délután foltos fényének! A táj kibontakozik, mint egy szőnyeg, amelyet számtalan apró, tiszta színvonallal szőttek. A művész, a pointillizmus mestere, a színek szimfóniáját rendezte, lehetővé téve a szemnek a pigmentek keverését, lenyűgöző elevenséget teremtve. A sziklák hatalmas mérete, amelyek a nyugodt folyót szegélyezik, lélegzetelállító; őrszemként állnak, felületük orgona, okker és lágy kék mozaikja.

A folyó maga, a csillogó kiterjedés, az ég meleg tónusait tükrözi, a rózsaszín és az arany halvány árnyalatát. Egy kecses híd ível a víz felett, összekötve a világot mindkét oldalon. A sziklákba bújt falu, napsütésben fürdik. A hangulat derűs, csak a folyó csendes morajlása és a szellő lágy érintése töri meg. Majdnem érzem a napot a bőrömön, a föld illatát és a jelenet időtlen szépségét.