A műalkotás lágy, diffúz fénnyel veszi körül a nézőt, ami egy ködös reggelre vagy egy csendes estére emlékeztet. A folyópart menti épületek csillogni látszanak, formáik feloldódnak az alábbi vízi tükröződésekben. A domináns tónusok hidegek – kékek, lila és zöldek –, de melegebb tónusok, mint az épületek okkere és a víz felszínén táncoló aranyló fény, is keverednek velük. Olyan érzés, mintha a művész egy mulandó pillanatot, egy nyugodt jelenet múló szépségét ragadta volna meg.

A festék aprólékos felvitele, kis, jellegzetes pontok felhasználásával textúra és mozgás érzetét kelti. Távolról ezek a pontok összeolvadnak, egy egységes képet alkotva; közelről felfedik az egyes színek élénkségét. Ez a technika, amely a művész stílusának a központjában áll, a jelenetnek finom, szinte éteri minőséget kölcsönöz. A kompozíció kiegyensúlyozott, az építészet és a tükröződő víz természetes ritmust biztosít, amely vezeti a szemet. Az összhatás a derű és a csendes elmélkedés, a világ zajától való megpihenés.