A jelenet a nyugalom érzésével bontakozik ki; egy idővel elnyűtt földút kanyarog a rusztikus házak csoportja felé. Tetőik, a meleg barnák és tompított vörösek foltja, szürkével finoman árnyékolt ég alatt tömörülnek. A művész keze a texturált ecsetvonásokban látható, amelyek életre keltik a jelenetet. A ruhák egy pillantása, amelyek az úton lógnak, a mindennapi élet egy csipetét adják hozzá.

A kompozíció a tekintetet az út mentén vonzza, meghívva Önt a békés falu felfedezésére. A színpaletta, amelyet a földes tónusok és a lágy kékek uralnak, a nyugalom érzését idézi, amelyet a fény és az árnyék játéka fokoz. Maga az ecsetvonás is kifejező, dinamikus, mégis harmonikus egészet alkotva. A műalkotás egy letűnt kor pillanatfelvételének tűnik, a pofonegyszerű pillanatok szépségének bizonyítéka, amely a pillanatot az időben örökérvényű varázssal rezonálja.