Ezt a festményt szemlélve azonnal Velence éteri szépségébe kerülünk. A művész mesterien ragadja meg a fény játékát a vízen, csillogó, szinte álomszerű hatást keltve. Az építészeti részletek, bár a légköri perspektíva lágyítja őket, még felismerhetőek, és a nézőt a jelenet felfedezésére invitálják. A visszafogott színpaletta, amelyet a finom aranyak, barnák és az ég hűvös szürkéi uralnak, hozzájárul a nyugalom és az időtlenség általános érzéséhez. Mintha maga az idő lelassult volna, lehetővé téve, hogy teljes mértékben elnyeljük a pillanat nagyszerűségét.