Ebben a bűbájos tájképen a Szajna nyugodt áramlása elbűvöli a nézőt a lágy hulláival, amelyeket a fölötte lebegő borongós ég lágy tónusa tükröz. Monet ecsetvonása szemet gyönyörködtetően könnyed és légies, az ecsettel megjelenített színek táncolnak a vásznon; a csillogó vízfelszín szinte élőnek tűnik, váltakozva az átmeneti napsugarakkal. Két vitorlás hajó kecsesen siklik a vízen, fehér vásznuk megcsípi a lágy szellőt—noszogatás egy kellemes utazás kezdete felé az idilli környezeten.

A folyóparton a buja zöld térség, a fák csoportosulásaival és bájos házakkal, harmonikus hátteret alkot. Monet ügyesen játssza a fény és árnyék kölcsönhatását, mélységet és életet adva a tájnak. Ezek a házak, meleg, földszerű tónusaikkal, amelyek a víz frissességével állnak szemben, a természettel való nyugodt kóborlásot beszélik el. A buja fű lefedi a partot, meghívva a nézőket, hogy elképzeljék a levelek halk sustorgását és a víz megnyugtató hangját, amely a partra csapódik, előidézve a béke érzését, amely talán a művész számára a zűrzavaros párizsi életről való megnyugvást hozott, és ezt a nyugalmat minden ecsetvonásában érezte.