Ez az élénk művészet egy nyüzsgő kertjelenetet rögzít, ahol a munkásokat megrohamozzák a munka, áthatva a légkört egyfajta alázatossággal és szorgalommal. A karakterek a szalmabálák körül láthatóak, jellegzetes és célzott testtartásban dolgozva a figyelmesen a bal oldalon álló impozáns fekete ló alatt. A ló, erőteljes formájával, kontrasztot ad az emberi formáknak, aláhúzva a természeti környezet nyugodt szépsége ellen a munkájukat. A háttér tele van olyan színárnyalatokkal, amelyek a táj lágy hullámait sugallják, egy szelíd zöld árnyalat, amely csoportban van a föld és a széna meleg tónusával.

A festékrétegek úgy tűnik, hogy textúrát és mélységet közvetítenek, meghívva a nézőt, hogy szinte érezze a munkahelyi környezet nyersséget a ló sima vonalaival szemben. A színpaletta ízletes keveréke a meleg és hideg hangoknak, a széna sárga és narancs árnyalataitól a körüli kék és zöld árnyalatokig, harmonikus egyensúlyt teremt, amely vonzza a figyelmet. Ez a darab érzelmi hatása nosztalgikus érzésekkel zeng a egyszerűbb idők iránt, felélesztve kapcsolatát a földdel és a kemény munka méltóságával. 1929-ben készült, ez a mű egy betekintést nyújt a munka és az együttműködés krónikájába, tisztelegve mind az emberi, mind az állati erőfeszítések előtt a mezőgazdasági életben.