Belépni ebbe a vibráló vászonba, olyan, mint egy napfényes kertben sétálni, tele színnel és élettel. A művész ecsete táncol a felületen, belemerülve egy gazdag zöld, sárga és lágy kék színpalettába, amely meghív arra, hogy egy kicsit tovább maradj. Egy magányos figura áll a magas növények között, talán a természet ajándékait ápolja, vagy elmerült a gondolkodásban; jelenléte egy emberi érintést ad a buja kompozíciónak. Mögötte egy kis épület lágy kontúrjai nyugodt menedéket sugallnak, virágokkal körülvéve, amelyek fulladoznak az életerővel.

A kompozíció gördülékenyen folyik; a vibráló zöld lombozat életerővel pulzál a lágy kék égbolton. A virágzó virágok színfoltjai díszítik a tájat, emlékeztetve a könnyű szellőben lebegő konfetti—ez nem csupán egy kert; úgy tűnik, hogy ez az egyszerű életörömök élő ünneplése. Az érzelmi hatás mély; van egy érzés, amely a békével van, mintha az idő megállna ebben az idilli környezetben, bátorítva a nézőket, hogy lélegezzenek, gondolkodjanak és értékeljék a körülöttük lévő természetes szépséget. Cuno Amiet nemcsak egy kertet, hanem egy tapasztalatot is megörökített, egy nyugalmi pillanatot, amely évtizedek óta visszhangzik.