A kép csendes őszi kertbe vezet minket, ahol a természet halkan meséli el költészetét. Egy lassan mozgó folyó vagy tó lágyan kanyarog egy kis, ívelt fa híd alatt, mely a két partot köti össze. A fák élénk zöld és az ősz meleg, narancsos-piros árnyalataiban pompáznak, finom vonalakkal és pontokkal ábrázolva, amelyek gazdag textúrát és mélységet kölcsönöznek a hagyományos fametszetekhez hasonlóan. A levelek mintha lágyan himbálóznának, susogva a hűvös szellőben, az ég kékje tiszta, enyhén felhős, mely tükröződik a víz felületén. A kompozíció kiegyensúlyozott, a látómező aranyszínű fűszálaktól a nyugodt vízfelületig, majd a távoli, sűrű erdő felé vezet, nyugalmat és elmélkedést keltve.