Ebben a lenyűgöző mesterműben a lágy, szórt fény csodálatosan játszik a Temzén, létrehozva egy csillogó felületet, amely meghívja a nézőt, hogy elveszítse magát a nyugodt szépségében. A Parlament árnyékos mélyzöld és kék színei gyönyörűen kontrasztálnak az ég meleg, lilás árnyalataival, utalva arra az időszakra, amikor a nap lemegy, és a város egy szellemi látomássá alakul. A festő ecsetvonásai élénkek, visszhangozva az energiát, amely a jeleneten keresztül pulzál, evokálva London csendes, de kézzelfogható vitalitását.

A festménynek van egy eterikus minősége: az építészeti nagyság vízi visszatükröződései szinte álomszerűnek tűnnek; hullámzanak és keverednek egymással, mintha a határok a menny és a víz, a valóság és a képzelet között feloldódnának. Monet színválasztása—egy olyan harmonikus paletta, amely kék, zöld és lágy rózsaszín árnyalatokat tartalmaz—érzelmi zengést hoz létre, amely arra készteti az embert, hogy átgondolja, és egyben lenyűgözze az elkapott pillanat szépsége. Az impresszionizmus mozgalma, amely a hagyományos művészet határait feszegette, ezen alkotás fényes bizonyítéka Monet zsenialitásának és annak képességének, hogy megragadja a fény és a légkör mulandó természetét.