Ez a lenyűgöző fametszet a rejtett japán szurdok nyugodt, mégis vibráló energiáját ragadja meg, ahol a szaggatott sziklák egy kristálytiszta, türkiz és mélykék árnyalatokban ragyogó medencét kereteznek. A művész mesteri módon alkalmazza a rétegezett átmeneteket és finom vonalakat, megalkotva a masszív, tagolt hegyoldalak és a folyékony, tükröződő vízfelület közötti csendes harmóniát. Az őszi lomb tűzvörös és sárga árnyalatokban koronázza meg a sziklás szirtet, meleg kontrasztot adva a hűvös víz aljának, megörökítve a természet mulandó szépségének pillanatát.

A kompozíció a tekintetet befelé irányítja, mintha meghívna, hogy csendben lépjünk be ebbe a rejtett menedékbe. A mű mély nyugalmat áraszt, amit a durva kövek tapintható jelenléte és a folyó víz lágy susogása tesz még érzékelhetőbbé. 1922-ben, a shin-hanga mozgalom idején készült alkotás mesterien ötvözi a hagyományos ukiyo-e technikákat az új művészi energiával, új életet lehelve a megszokott, örök tájba.