Ez a nyugodt fametszet jól megörökíti egy csendes tengerparti falut az eső alatt. A tekervényes ösvény zöld növényekkel szegélyezetten vezet le a közel egymáshoz épült tetők között a nyugodt öböl felé. A középtájon sziklás szigetek sora lebeg a nyugodt tengeren, ködbe burkolózva és az esőtől lágyítva. A lágy kék és zöld árnyalatok mesterien rétegzettek, megnyugtató, elgondolkodtató hangulatot teremtenek; az eső finom, függőleges vonalai a természet csendes megújulásának hangját idézik. Egy sárga esernyőt tartó magányos alak bájos kontrasztot alkot, és finom mozgás érzetét kelti a csendben.

A kompozíció gondosan egyensúlyozza a földet és a vizet, a finom vonalak ugyanolyan tisztelettel ábrázolják a természetes formákat és az emberi otthonokat. A színátmenetek és a finom ecsetkezelés a hagyományos ukiyo-e technikákat tiszteli, egy hétköznapi pillanat múló szépségét ábrázolva. A mű a háború utáni japán táji és kulturális örökség megújult megbecsülését tükrözi, békés elmélkedésre hív az ember és természet harmóniájáról.