Egy mély, csillagos éjszakai ég alatt, egy csendesen megvilágított szentély bújik meg a magas, vékony fák között, melyek hosszú árnyékai táncolnak az erdei talajon. Ez a derűs éjszakai jelenet aprólékos részletességgel készült—az apró, kopár ágak kontrasztban állnak az erős fenyő törzsekkel, míg a kőfal és a szalma kerítés körülöleli a szent helyet, békés tisztelet érzetét keltve. A színpaletta hűvös kékekből és tompa zöldekből áll, meleg földsárga árnyalatokkal, amelyek szinte kézzelfogható fény-árnyék játékot hoznak létre.

A fametszet nyugalmat és finom misztikumot áraszt—ez a fény, árnyék és a természet csendjének harmóniája a nézőt egy nyugodt elmélyülés pillanatába vonja. Az éjszaka hűvös levegője mintha vibrálna a finom vonalakon és lágy árnyalatokon át. 1923-ban készült alkotás, amely kiválóan ötvözi a hagyományos japán fametszési technikákat a modern érzékenységgel, megörökítve a térhez való lelki kötődést a 20. század eleji japán tájképművészet jellemzőjeként.