Ez a nyugodt fametszet egy vidéki tájat ábrázol, amely a mezőgazdasági bőség élénk bemutatását nyújtja. Az előtérben gondosan összekötött terménykötegek lógnak szárítóállványokon, aranyszínük szépen kontrasztál a felettük lévő tiszta kék éggel. Ezek mögött hagyományos japán parasztházak állnak, melyeket őszies lombú fák vesznek körül, mély vörös és meleg zöld árnyalatokban. A rendezett kompozíció simán irányítja a néző tekintetét a texturált talajtól a száradó termények sorain át a nyugodt, felhős égig. Két, munkába hajló alak emberi elemet ad a csendes szorgalomhoz, mély egyszerűséget és természettel való harmóniát ébresztve. Hasui Kawase mestersége nyilvánvaló a finom színátmenetekben és az aprólékos, de lágy vonalakban, melyek minden részletet meghatároznak, realitást és költői szépséget kölcsönözve a képnek. Ez a mű a nézőt a háború utáni japán vidékre repíti, mély és tiszteletteljes tónusban emelve ki a hagyományos vidéki életet és az évszakok ritmusát.