Egy békés hajnal lágyan betakar egy folyóparti várost ezen a hangulatos fametszeten. A kompozíció a szemeket végigvezeti egy keskeny csatornán, melynek egyik oldalán épületek sorakoznak, az előtérben pedig két rögzített fa csónak látható. A művész mesterien alkalmazza az árnyalatok finom átmeneteit, a víz nyugodt kékjétől a felkelő nap meleg, lágy narancssárga tónusáig. Az égbolt, melyet apró felhők szórnak meg, visszatükrözi a reggel nyugalmát, és csendes elmélkedésre hív. A víz tükröződése a jelenetet rendkívüli tisztasággal adja vissza, fokozva a csendesség érzetét.

A fény és árnyék játéka mély megértést tükröz a légkör és a hangulat tekintetében; az építészeti részletek lágyan elmosódnak a reggeli ködben, ahol egy híd és távoli épületek fokozatosan halványulnak el. A finom vonalak és a hagyományos ukiyo-e technikák, különösen a színek rétegzése és a pontos kompozíció művészi kifinomultságot és gondos kézművességet mutatnak. A mű egy gyengéd nosztalgiát sugároz, ünnepelve a 20. század eleji Japán mindennapi életének szépségét, megörökítve a mulandó pillanatot és a természet, valamint az emberi települések időtlen ritmusát.