Ez a megindító jelenet egy esős estét ábrázol egy csendes utcán, amelyet hagyományos nádtetős házak szegélyeznek. Mély, tompa kék és zöld árnyalatok dominálnak, és a finom fény-árnyék átmenetek remekül érzékeltetik az állandó esőt. A vékony, függőleges esővonalak erős mozgásérzetet keltenek, míg a meleg lámpafény tükröződései gyengéden megvilágítják a nedves járdát, nyugodt elmélyülésre hívva. Egy magányos alak sétál az esernyője alatt, emberi érintést adva, hangsúlyozva a magányt a természet ritmusában.

A művész remek kompozíciós érzékét a bal oldalon lévő hatalmas, sötét fa sziluettje és a jobb oldali házak meleg, lágy fényei közötti kontraszt emeli ki. Ez a természetes és építészeti elemek közötti egyensúly vezeti a tekintetet a jeleneten át, békés, ám mégis melankolikus hangulatot keltve. Az 1932-ben készült fametszet az ukiyo-e hagyományának folytatását tükrözi, modern érzékenységgel újítva meg azt, romantizálva a mindennapi jeleneteket, és a nézőt egy lírai szépségű, csendes világba kalauzolva.