Ebben a kifejező nyomatban a művész megörökíti egy hó borította táj csendes szépségét egy nyugodt tó partján egy csendes téli éjszakán. Az előtérben magas, vékony fenyők ágai hóval terheltek, sötét törzseik erős vertikális kontrasztot alkotnak a puha, fehér hóval. A hófinom pelyhek lassan hullanak az egész jeleneten, békés magányt és nyugalmat sugallva. A fák mögött a tó felszíne finom visszfényekkel csillan, a távolabbi parton pedig a fák árnyai hó és köd lágyította formában jelennek meg, mélységet és nyugalmat adva a kompozíciónak.

Az elrendezés elegánsan kiegyensúlyozott, természetesen vezeti a néző tekintetét az előtér részletes fáitól a homályos vízfelületig és a távoli fák árnyékaiig. A művész kifinomult palettát használ, amelyben a hideg kékek és szürkék dominálnak, kiegészülve a frissen hullott hó ragyogó fehérjével, mely hűvös, mégis megnyugtató hangulatot teremt. Az ég és a víz finom színátmenetei álomszerű lágyasságot kölcsönöznek, míg a fenyőágak és hófedte gallyak aprólékos kidolgozottsága a tél természetének törékeny szépségét emeli ki. Ez a mű különleges helyet foglal el az ukiyo-e hagyományban, csendes elmélkedésre hívva a természet múló pillanatairól.