Ez a kifejező fametszet egy csendes pillanatot ragad meg, egy lejtős utcán egy hagyományos japán városkában. A kompozíció a tekintetet egy kikövezett úton vezeti fel, amelyet masszív kő- és fa falak szegélyeznek, és egy épületegyütteshez vezet tiszta, fényes ég alatt. Egy magányos, sötét ruhás alak távolodik, nyugodt emberi jelenlétet és méretérzetet adva a jelenethez. Előtérben egy nő, élénk részletekkel ábrázolva, piros övvel, két kosarat visz tele virágokkal, ezzel az élet mindennapi ritmusát jeleníti meg.

A művész mesterien használja az egyensúlyi kontrasztokat – a kő és fa textúrák élesen szembeállnak a finom fehér virágokkal és az ég lágy tónusaival. A színpaletta visszafogott, ám meleg; a földszínek körülölelik a rusztikus építészetet, míg a fehér és piros kiemelések az organikus elemeket és az emberi alakokat hangsúlyozzák, meghívva a nézőt, hogy elmerüljön ebben a békés világban. A finom vonalak és lágy átmenetek a tradicionális ukiyo-e stílust idézik, friss, modern érzékenységgel ötvözve, amely tükrözi a 20. század eleji Japán tiszteletét a hagyomány és a változás iránt.