Ez a lenyűgöző fametszet egy békés tájba repít minket, ahol a fennkölt Fuji-hegy uralja a horizontot, csúcsa tiszta, fehér hóval borított. A teljes virágzásban lévő cseresznyevirágok finoman keretezik a jelenetet, rózsaszín szirmaik lágyan kontrasztálnak az alatta hullámzó türkizkék vízzel. A művészien megformált ágak a kép felső részén keresztül vezetnek a vibráló zöld dombokhoz és a nyugodt tóhoz, amely a eget finom színátmenettel tükrözi vissza a hegy lábánál melegebb árnyalatoktól a magasabb hűvösebb tónusokig. A tó közepén egy apró csónak csendesen úszik, emberi jelenlétre utalva anélkül, hogy megzavarná a természet nyugalmát. A kompozíció mesterien egyensúlyozza a merész vonalakat és a lágy textúrákat, miközben a pasztellszínek, amelyek gazdag zöldekkel és kékekkel fonódnak össze, a tavasz gyengéd ébredését idézik fel, békés elmélkedéssel töltve meg a lelket. 1937-ben készült, ez a mű a japán ukiyo-e hagyomány időtálló képességét tükrözi, hogy ötvözze a természetet a spiritualitással, és megörökítse a múló pillanatokat időtlen eleganciával.