Ez a lenyűgöző fametszet egy magas hegy impozáns jelenlétét ábrázolja, amely lágy felhők között bújik meg alkonyatkor. A művész gondos rétegzésben alkalmazza a színeket – a mély alkonykékektől a horizont közelében meleg naplemente árnyalatokig – amely nyugodt, mégis drámai hangulatot teremt, elmélyítve a nézőt a természet csendes tiszteletében. A finom árnyékolás és a vékony vonalak mesterien adják vissza a hegy és a felhők textúráját, kiemelve a föld és az ég harmóniáját. A hegy lábánál a fák sziluettje és egy apró, világító ablak finom emberi jelenlétet sejtet, amely békés magányt sugall a hatalmas természet ölelésében.

A kompozíció egyensúlya a sötétség és a fény, a részletek és az egyszerűség között a hagyományos japán ukiyo-e jellemzője, ugyanakkor az alkotás érzelmi mélységet közvetít, mely elmélkedésre hív. Az alkonyati ég gyönyörű színátmenetei és a felhők suttogó mozgása finom nosztalgiát és a múló természet szépségének mély megbecsülését ébresztik. A mű 1930-ban készült, és egy évszázados művészeti hagyomány folytatását és fejlődését jelképezi, megtestesítve a technika és a költői kifejezés finom egyensúlyát.