Ez a lenyűgöző fametszet egy csendes téli tájat ábrázol, melyet egy hófedte, fenséges hegy ural (feltehetőleg a Fuji), melyet egy kiterjedt vidéki táj vesz körül. Az előtérben dérrel borított mező terül el, rajta gondosan egymásra halmozott szalmaszálakkal, amelyek a hidegben folyó mezőgazdasági előkészületeket vagy megőrzést sugallják. Az égen a lágy kékből finoman átmenet a fehérbe friss, hűvös légkört teremt, fokozva a nyugodt, mégis hideg hangulatot. A művész technikája mesteri vonalvezetést és árnyékolást mutat, melyekkel a szalmakötegek durva textúráját és a hegy havas lankáinak simaságát egyaránt elegánsan ábrázolja.

A kompozíció harmonikusan ötvözi a természetes és emberi elemeket; a tagolt terep és a kopár fák kiegyensúlyozzák a dérrel borított kiterjedt mezőt. A dombok és a szalma finom földszínei szépen kontrasztálnak a halvány kék és fehér tónusokkal, megnyugtató színpalettát alkotva, amely elmélkedésre hív. A mű érzelmileg csendes tisztelgés az állóképesség és a békés együttélés előtt a természettel az érzékeny, dérrel borított reggeli órákban. 1939-ben készült alkotás, mely az ukiyo-e hagyományt hordozza, miközben modern tisztaságot és precizitást sugároz, életre keltve a japán vidéki tél reggeljeit.