Ez a kifejező fametszet egy nyugodt, mégis dinamikus természetközeli jelenetbe vezet bennünket, ahol egy gyors folyású folyó sziklás partok közt kígyózik, melyeket buja zöld növényzet borít. A művész mestersége a recés sziklák és a lágyan habzó hullámok aprólékos kidolgozásában mutatkozik meg, melyet a shin-hanga stílusra jellemző kék és zöld árnyalatok finom fokozatai jellemeznek. A kompozíció a tekergő vízfolyás mentén vezeti a tekintetet, baloldalon döntött sziklás résszel, jobboldalon pedig egy távolabbi, erdős parttal keretezve. A fény és árnyék finom játéka árnyas, nyugodt pillanatot sugall, elmerülésre hív.

A színpaletta főként hideg kék és zöld tónusokra épül, friss, szinte ködös légkört teremtve, amit a festék rétegződése tesz gazdagabbá. Az apró részletek, mint a köveken csillogó hab vagy a folyó mentén futó vékony korlát realisztikus és költői hatást keltenek. Történelmileg az alkotás az adott korszak Japán természetes tájai iránti megújult érdeklődését tükrözi, ünnepelve a természet durvasága és finomsága közti harmonikus egyensúlyt. A mű az alkotó képességét bizonyítja, hogy a hagyományos ukiyo-e hatásokat modern nyomdatechnikákkal ötvözve érzelmi mélységet és tisztaságot kölcsönöz a jelenetnek.