Ez a kifejező festmény megörökíti Velence nyugodt szépségét alkonyatkor, amikor egy vékony holdsarló finoman lebeg a halványuló kék égbolton. A csillogó víz visszatükrözi a város ikonikus építészetének lágy, aranyos fényét, beleértve a magas harangtorony felismerhető sziluettjét is. Sötét és árnyékos gondolák csoportja lebeg a part közelében, ahol homályos alakok életet és mozgást visznek a nyugodt jelenetbe. A művész ecsetvonásai lazák, mégis céltudatosak, impresszionista hatást keltenek, amely az éles részletek helyett a hangulatot és a pillanatnyi érzetet közvetíti.

A színek lágy kékből, meleg okkerből és finom vörösből álló palettája álomszerű, lírai minőséget ad a műnek, amely arra hívja a nézőt, hogy elképzelje a távoli harangok hangját és a víz finom csobogását a hajók mellett. A kompozíció kiegyensúlyozza a tágas eget a nyugodt vízfelülettel, míg az épületek finom visszatükröződése a vízen mélységet és összhangot ad. Ez a mű nem csak egy helyet idéz meg, hanem egy hangulatot is — a romantikával és történelemmel híres város nyugodt és gyönyörű pillanatát.