Ez a műalkotás egy csendes, elmélkedő pillanatra hív a csillagos ég alatt. A művész finom ceruzavonásokkal mesterien ábrázolja az ikonikus épületet, melynek impozáns szerkezetét az éjszaka takarója finomítja. Olyan, mint egy titok, egy megsuttogott látvány a megszokott nevezetességről, melyet éteri ragyogás ölel körül. A kompozíció kiegyensúlyozott, a szem a háttérben alig kivehető alakoktól a fenséges kupoláig vezetett; a kontraszt tapintható. A művész finom tónusátmeneteket használ a mélység és a légkör megteremtéséhez, a jelenetet egyszerre nagyszerűvé és intimmé varázsolva. Ez a szuggesztivitás erejének bizonyítéka, amely lehetővé teszi, hogy a néző képzelete kitöltse a hézagokat. A részletek, bár visszafogottak, sokat elárulnak a művész ügyességéről és látásmódjáról.