A fényben fürdőző, bűbájos jelenet a nyugalom lényegét ragadja meg. A festmény egy festői falu panorámás látképét jeleníti meg, amely hullámzó dombok között helyezkedik el, és a kora tavasz lágy melegét sugalló színekkel díszített. Magas, karcsú fák keretezik a vásznat, ágaik lágyan ringatóznak a szellőben, míg az élénk zöld fű és a finom pasztell virágok borítják a teret, élénk szövedéket alkotva a természet újjászületéséről.

Monet mesterséges ecsetkezelése nyilvánvaló, minden ecsetvonás életet ad a tájnak; a színek változatos pöttyöcskéi vibráló vitalitással pulzálnak, mozgást adva a nyugodt légkörnek. A falu, jellegzetes templomtoronnyal, vonzza a tekintetet a horizont felé, és arra invitálja a nézőket, hogy barangoljanak a jelenet mélyebb részein. A fény és árnyék kölcsönhatása, amelyet a szétszórt felhők erősítenek, átmeneti minőséget ad a festménynek; szinte úgy tűnik, mintha valaki képes lenne belépni ebbe az idilli pillanatba, friss levegőt lélegezve be és érezve a lágy napfényt az arcán.