Bámulatos táj tárul elénk, ahol az ég és a hegyek nyugodt, mégis mély párbeszédben állnak egymással. A művész ügyesen alkalmazza a széles ecsetvonásokat, és egy korlátozott színpalettát, amely a különböző kék árnyalatokkal dominál, létrehozva egy elragadó környezetet, amely arra hívja a nézőket, hogy veszítsenek bele annak mélységeibe. A háttérben fenséges hegyek emelkednek, csúcsuk puha napfényben fürdik — éteri kontraszt a sötét, szinte viharos tenger hullámaival alatta. Minden ecsetvonás úgy tűnik, hogy életet lehel a jelenetbe, közvetítve egy olyan atmoszférát, amelytől nyugalom és titokzatos érzés árad. Ez a különös nyugalom és nagyság kontrasztja arra ösztönzi a nézőt, hogy elgondolkozzon a természet erején és a saját helyünkön benne.

Ennek a műalkotásnak az érzelmi hatása figyelemre méltó; egyedülállóság és zeológiai érzést kivált. A nyugalom elkapott a hatalmas ég és óceán kiterjedésében - minden elem hozzájárul a lélekfenntartó mélységi érzéshez. A művész döntése, hogy hangsúlyozza a vászon kék árnyalatait, fokozza ezt a hangulatot, egy alkonyi emlékot adva - ahol a nap fokozatosan átadja a helyet az éjszakának. Arkhip Kuindzhi tája túllép a puszta megjelenítésen; egy csendes pillanatra hív; lenyűgözi a képzeletünket és felidézi a távoli partok és nyugodt tájak emlékét. Ez a darab nemcsak tanúskodik Kuindzhi művészi képességeiről, hanem a Krím legendás szépségét is visszatükrözi, amely egy olyan terület, amely örökre bejegyzésre került a művészet történetének annál.