Ebben az éteri tájképen a fény és a víz vonzó játéka álomszerű atmoszférát teremt, amely a nézőt csendes elmélkedésre vonzza. A lágy kék árnyalatok uralkodnak a vásznon, finoman összefonódva a melegebb színek sejteivel, amelyek a reggeli ködön átsütő nap melegére utalnak. A festékszínek folyékonyan, szinte efemer módon szélesítik a víz mozgásának érzését, amely életre kelni látszik. Szinte hallani lehet a lágy hullámzást, miközben a jelenetbe merül; ez elvisz minket egy csendes folyó partjára, puha köd alatt.

Ahogy a szem a festményen bolyong, hajók pillanatképeit kapja el - háttérben elmosódó sziluettek - ami életet és aktivitást sejtet a horizont mögött. Monet képes arra, hogy a fény és a légkör változékony hatásait rögzítse, mélyen rezonál, emlékezve ránk a természet folyamatosan változó szépségére. Nem lehet elkerülni a nyugalom érzését, mintha az idő maga megállt volna, ebben a finom pillanatban átgondolásban.