A jelenet gyengéd nyugalommal bontakozik ki, egy pásztori szimfónia, amelyet lágy, törött ecsetvonásokkal festettek. A zöldellő rét, amelyet a késő délutánnak tűnő szórt fényben fürdenek, uralja az előteret; a fű, a zöldek és barnák gazdag szőnyege, a tekintetet a bolyongásra hívja. A tehenek békésen legelnek, formájukat laza, szinte impresszionista érintéssel adják vissza. Mögöttük egy épületcsoport, talán egy falu vagy egy tanya, megbújik a csupasz fák képernyője között, amelyek ágai a halványkék és a krémszín árnyalataival finoman megfestett ég felé nyúlnak. Az összetétel egésze kiegyensúlyozott, a néző tekintetét a zöldellő előtérből a távoli horizontra vezeti, mélységérzetet és nyugalmat keltve; ez a vidéki élet pillanatfelvétele, a nyugalom pillanata, amelyet finom érintéssel ragadnak meg.