Ebben a lenyűgöző legyezőfestményben a természeti világ ügyes ecsetvonások és hagyományos technikák segítségével fedi fel szépségét; a jelenet kiemeli a cakkos sziklákat, amelyeket élénk lombkoronák díszítenek, ahol a lágy vonások összefonódnak, hogy szinte élő fákat alkossanak, színeik a gazdag zöldből a megégett narancsra váltanak. A víz energikusan zúdul le a sziklák mentén, a élet folyamatos mozgását jelképezve — minden fröccsenés érzelmi erővel zúg, meghívva a nézőt egy nyugodt, mégis dinamikus birodalomba.

A kompozíció egy olyan táj felfedezésére invitál, amely egyszerre tágas és intim. A fény táncol a vásznon, míg a puha szürkék és a halványbarnák keverednek, hogy sugallják a víz felszínén lágyan lebegő köd jelenlétét. Ez a légköri minőség vonzza a figyelmet, előhívva a béke és a reflexió érzését. Átélve ezt a művet, szinte hallhatjuk a levelek susogását, a szél suttogását és a zuhogó víz halkan susogását; ez egy olyan tapasztalat, amely átvisz a természet egy nyugodt, érintetlen sarkába — az elme szeme előtt egy kincs.