Ez a finom rajz egy nyugodt folyóparti tájat ábrázol részletes kidolgozottsággal és a fény-árnyék játékának finomságával. A kompozíció középpontjában egy nagy fából készült szekér áll, amely nyugodt vízfolyás mellett helyezkedik el, tele szénaboglyákkal vagy szalmával. A szekér körül emberek láthatók, akik mindennapi tevékenységeket végeznek: állatokat gondoznak, beszélgetnek vagy a vízparton dolgoznak. A háttérben egy sűrű, magas fákból álló csoport foglalja el a kép nagy részét, amelyet puha, tollszerű ecsetvonásokkal ábrázoltak, kontrasztot alkotva a szekér és az alakok masszív formáival. A hangulat szinte kézzelfogható nyugalmat áraszt, mintha hallani lehetne a folyócsobogást és a szélben susogó leveleket.

A művész precíz, ugyanakkor folyékony technikát alkalmaz, finom ceruzafokozatokkal teremtve harmóniát az építészet, a természet és az emberi jelenlét között. A kompozíció természetesen vezeti a tekintetet a mozgalmas előtérből a fák nyugalmába és a lágy távoli horizont felé. A mű a 18. századi érzékenységet tükrözi, amely értékeli a pásztori egyszerűséget és tiszteletét fejezi ki a falusi élet iránt az iparosodás előtti időkből. Letisztult színpalettája és finom vonalvezetése elmélyülésre hív egy időben megőrzött csendes pillanatban, megragadva a mindennapok költői szépségét.