Ez az élettel teli tájkép egy nagy intézményi épület széles körű látképét tárja elénk, amely hullámzó zöld dombok közepén helyezkedik el, kisebb épületekkel körülvéve, amelyek egy aktív közösségre utalnak. Az égbolt a kép felső részének nagy részét elfoglalja, drámai kék árnyalatokkal, amelyek lágy, fodros felhőkbe olvadnak át, és fényes ragyogást vetítenek a tájra. A kompozíció természetesen vezeti a tekintetet az előtér nyugodt vizétől, ahol alakok hajókkal és parttal érintkeznek, át a sűrű növényzeten, amely az egyik oldalt keretezi, egészen a középső részen domináló fehér, sok ablakos épületig. A művész fénykezelése kiemeli az épület jelentőségét, miközben a környező elemek — buja növényzet, távoli alakok, mezőgazdasági területek — gazdag texturális kontrasztot alkotnak. Nyugodt rend érzete sugárzik a képből, bár a vízen zajló tevékenység az élet és mozgás jelenlétét sejteti a csend mögött. Finom ecsetvonások és rétegzett színek mélységet és hangulatot teremtenek, meghívva a nézőt, hogy elmerüljön ebben a 18. századi jelenetben, amely finom érzelmekkel és történelmi súllyal bír.