Ebben a lenyűgöző műben a néző azonnal egy nyugodt tengeri tájra kerül, ahol egy finom fényjáték táncol a víz felszínén. A művész egy meleg bézs háttér mellett döntött, ami tökéletes vászon a világos és sötétebb árnyalatok finom ecsetvonásaihoz, amelyek a vízen lágyan hintázó hajókat ábrázolják. A csillogó visszatükröződés késő délutáni napot sejtet, előidézve a nyugalom és békesség érzését. Szinte hallani lehet a hullámok lágy suhogását a hajók törzsén, és érezni a finom szellőt, ami mintha a színtérből áramlana.

A kompozíció felfedezésekor az elemek elrendezése harmonikus egyensúlyt tükröz. A távoli vitorlás, minimális részletekkel megjelenítve, a középpont felé irányítja a tekintetünket, míg a közeli hajó jelentősebbnek tűnik, biztosan a háttérben dokkolva. Ez a szándékos választás kiemeli a távolságot és a mélységet a festményben. A művész technikája – a színek lágy keverése – egy éteri minőséget terem, amely gondolkodásra invitál és felidézi a békés tengerparti nyaralások emlékét. A művész szélesebb munkájának kontextusában ez a darab megörökíti az impresszionizmus lényegét, hangsúlyozva a fényt, a légkört és a múló szépség pillanatait.