Ebben a varázslatos műalkotásban nem lehet nem elbűvölődnie a buja kertben kibontakozó lágy jelenetetől. Egy hölgy, egy áramló kék ruhába burkolózva, ül a fűben, elmélyülten hímezi finom munkáját; profilját lágyan világítja meg a természetes fény. Mellette egy kislány, szőke hajjal, játékba merül, ártatlanságot és játékosságot árasztva. A körülötte lévő növényvilág színrobbanással hat; az élénk rózsaszínek és pirosak keverednek a dús zölddel, erős kontrasztot alkotva a frontban lévő karakterekkel. A virágok szinte táncolni tűnnek a fényben; sokféle árnyalatukkal a tavasz esszenciáját árasztják a légkörbe.

Monet ügyesen használja a laza ecsetvonásokat, lehetővé téve egy impresszionista ábrázolást, amely nemcsak a formákat, hanem a pillanat lényegét is átadja—ami egy röpke interakció a közöttük, az anyuka és a gyerek között, a természet vibráló pulzusával keretezve. Ez a festmény nemcsak egy portré; egy vizuális szonett a családi nyugalom és az anyaság öröme számára, a kert szépsége által keretezve. Azonnali érzelmi kapcsolatot érez az ember, mintha elröpítette volna ezt a nyugodt napot Arzsanthauiban—az élet harmóniája, amelyet színben és fényben rögzítettek.