Ebben a kifejező műben egy térdeplő gazdát látunk a mezőn, aki elmélyülten végzi a dolgát. Az alázatos testtartás és a mögötte álló erőteljes ökrök közötti kontraszt egy szívhez szóló mesét közvetít a munkáról és a földdel való kapcsolatról. A talajban lévő barázdák aprólékos részletezése — minden vonal gondosan megmunkálva — szemeinket a végtelen sorokban álló növényekhez vonzza, amelyek a élet körforgását és a kemény munka gyümölcsét jelképezik. A távoli horizont, enyhén elmosódva, úgy tűnik, simogatja az eget, létrehozva a mélység és a nyitott tér érzését, amely békét és ellenállást ébreszt.

A monokróm paletta fokozza a komor, de békés légkört. A szürke árnyalatok összefonódnak, minden csapás a művész eszközeiből textúrát és dimenziót ad hozzá; egy pastoralális környezetbe visz minket, ahol az idő mintha megállt volna. A gazda egyszerű ruházata — földszínű és díszítetlen — egy földnek szentelt életet tükröz, míg az ökrök, erősek és kitartóak, az ember és a természet közötti partnerséget szimbolizálják. Ez a kompozíció erőteljes emlékeztető a föld áldásainak megszerzéséhez szükséges elkötelezettségről, és tiszteletet ébreszt a mezőgazdasági élet iránt és az időtlen történetek iránt, amelyek azon belül kibontakoznak.