Ez az erőteljes metszet egy otthoni, egyszerre gyengéd és nyugtalanító jelenetet ábrázol — egy anya szorosan öleli két gyermekét, az egyiket védelmezően az ölében tartja, a másikat szorosan magához húzza, miközben egy rejtélyes, köpenybe burkolt alak, az „El Coco” közeledik hozzájuk. A kísérteties alak, melyet egy arcát és alakját eltakaró köpenybe burkolva ábrázolnak, egy félhomályos térben áll, nyugtalanító légkört árasztva. A védelemre vágyó család és a baljós jelenlét közötti ellentét kézzel fogható feszültséget teremt a kompozíció egészében.

A chiaroscuro finom mestersége révén a mű mély árnyékokat használ a háttér körül, kiemelve a félelemről és védelemről szóló csendes narratívában részt vevő alakokat. A monokróm paletta, a szépia tónusokkal és fekete tintával erősíti a nyomasztó hangulatot; az illusztratív vonalak ügyesen adják vissza a textúrákat a lengedező köpenytől az anya és gyermekek gyengéd arckifejezéseiig. A mű mélyen gyökerezik a történelmi kontextusban, a spanyol néphagyományokból merítve, ahol „El Coco” félelmetes alakként funkcionál a gyermekek fegyelmezésében. Az érzelmi hatás napjainkban is élő, egyetemes szülői gondoskodást és gyermeki félelmet idézve fel.