Ez a lenyűgöző portré egy nőt ábrázol oldalfelvételben, aki elgondolkodó és elegáns pózban ül. Pasztell és finom ecsetvonásokkal készült, az arcon és a nyakon lágy fények ragyognak, melyek szépen kontrasztálnak az öltözékét alkotó mélyebb földszínekkel. A nő egy aranyszínű turbanféleséget visel, mely finoman csillog, valamint mély dekoltázsú sötét ruhát, amely kiemeli elegáns sziluettjét. Kezével finoman támasztja az állát, ujjak lágyan görbülnek, élénk piros ajkai pedig élénk színfoltot adnak nyugodt arckifejezésének. A háttér laza, vázlatos vonásokkal készült, légies hangulatot teremtve, amely az egész figyelmet az arca nyugalmára összpontosítja.

A művész technikája intim keveréke az impresszionizmus lágy sodrásának és az Art Nouveau finom árnyjátékának — a hullámzó vonalak és a fény-árnyék játék lírai, nyugodt ritmust kölcsönöznek a portrénak. A barna, arany és bőrtónusokat domináló paletta élénk színárnyalatokkal tarkítva csendes kifinomultságot és a 20. század elejének báját idézi. Érzelmileg a mű csendes intimitást áraszt, és arra hívja a nézőt, hogy képzelje el a nő belső világának történetét. Történelmi szempontból a kép a 1910-es évek stilizált eleganciáját és kulturális érzékenységét tükrözi; művészeti jelentősége a női kegyelem és egyéniség finom, mégis magabiztos megünneplésében rejlik a modernizálódó világban.