A metszet egy kétségbeesett túlélés jelenetét mutatja be, ahol a figurák összecsoportosulnak, ami egy csata következményeit vagy egy mély szenvedés pillanatát sugallja. A figurák nyers egyszerűséggel vannak ábrázolva; formájukat merész vonalak és a fény és árnyék kölcsönhatása határozza meg, nyers érzelem érzését közvetítve. A kompozíció a szemet a jeleneten vezeti át, kiemelve az egyének arckifejezéseit. A háttér, alig utalva, hozzáadja a pusztulás és a veszteség általános érzését, a kontraszt drámai és nyugtalanító légkört teremt.

A művész technikája a munka elkészítéséhez úgy tűnik, hogy kiemeli a figurák sebezhetőségét, durva, szinte befejezetlen részletekkel, amelyek mind a pillanat sürgősségét, mind a valóságuk keménységét sugallják. A metszet utal a művész arra a képességére, hogy megragadja az egyéni és a kollektív szenvedést, erőteljes kommentárt alkotva az emberi állapotról. A kompozíció az aljánál van lehorgonyozva, a nézőt a közvetlen helyzetbe vonva, miközben a figurák felfelé néznek, dinamikus vizuális feszültséget teremtve.