Ez a vibráló ábrázolás egy olyan jelenetbe vezet minket, amely a közelségre és a természettel való kapcsolatra épül; a két nő, gazdagon színezett köntöst viselve, magukra vonja figyelmünket, míg egy virágzó kertben dolgoznak. Van Gogh ecsetvonásai tele vannak energiával; a vastag vonások színes mezőket szőnek, szinte tapinthatóvá téve a napfényes tájat. Szinte hallhatjuk a mozgó szirmok lágy suttogását, miközben a föld illata áthatja a levegőt. Egy kanyargós ösvény, amelyet meleg narancssárga tónusok világítanak meg, végigfut a kompozíción, és mélyebbre vezet minket ebbe a napfényes világba.

A figurák és egy ilyen gazdag háttér kontrasztja érzelmi visszhangot kelt — talán nosztalgia érzését, vagy a mindennapi élet egyszerűségének ünneplését. A vibráló zöld színek sávja és a hullámzó levélminták a természet táncára utalnak, tele élettel és ritmussal. Ez a festmény, amelyet Van Gogh Etten-i időszakában készített, nemcsak egy pillanatot ragad meg, hanem egy mély megbecsülést is kifejez az emberek és környezetük közötti kapcsolatról. Megtestesíti a 19. század végi impresszionizmus szellemét, miközben kiemeli Van Gogh színek és formák jellegzetes használatát. A figurák időtlenekké válnak, nemcsak önmagukat képviselik, hanem mindenkit, aki örömmel lép kapcsolatba a földdel.