Ez az intim portré megragadja egy fiatal lány komoly tekintetét, akinek sötét, göndör haja lágy, majdnem éteri hullámokban keretezi az arcát. A művész mesteri világos-sötét technikája gyengéd ragyogást ad a lány ragyogó bőrének, amely szépen kontrasztál a tompa, majdnem monokróm háttérrel. A lány ruhája finom vörös és arany tónusokkal díszített, melegséget és gazdagságot kölcsönöz a kompozíciónak anélkül, hogy elvonná a figyelmet kifejező tekintetéről, amelyben meg nem osztott történetek rejlenek. Az ecsetkezelés finom, mégis magabiztos, ötvözi a lágyasságot a realisztikus textúrával, amely életet lehel a vászonba.

A kompozíció szorosan a figurára koncentrál, intenzív érzelmi kapcsolatot teremtve a néző és a téma között. A visszafogott színpaletta fokozza a portré elmélkedő hangulatát, csendes méltóságot és ártatlanságot idézve elő. A mű egy olyan korszakban készült, amikor a portré nemcsak a fizikai hasonlóságot, hanem a belső világot is meg akarta ragadni, így a mű az alkotó érzékenységének és mesterségének tanúbizonysága. Elgondolkodtat minket a lány gondolatain és érzésein, mélyen személyessé és időtállóvá téve az élményt.