Ez a portré egy fiatal nőt ábrázol, aki széles karimájú fehér kalapot visel, arca elegánsan fordul a néző felé, finom, sejtelmes mosollyal az ajkán. A művész finom pasztellvonásokkal dolgozott egy tompa bézs háttéren, intim, mégis légies aurát teremtve a figura körül. A haj és a ruha lágy, áramló vonalai kontrasztot alkotnak az arc határozottabb kontúrjaival, így a kifejező szemekre és a finom rózsaszínes arcpiroslásra terelik a figyelmet. A fény és árnyék játéka mesterien van megvalósítva, szinte tapintható puhaságot kölcsönözve a képnek.

A mű bájos közvetlenséget áraszt, mintha a művész egy mulandó pillanatot ragadott volna meg, egy véletlen találkozás során érzékelt elegáns és személyes vonásokat. A visszafogott, lágy földszínekből álló paletta, a fehér és lágy rózsaszín árnyalatokkal kiegészülve, kifinomult és visszafogott eleganciát tükröz. Történelmi kontextusban ez a stílus a Belle Époque korszakát idézi, visszaadva az akkori nők kifinomultságát és nőiességét. Bal alsó sarokban található aláírás személyes ajánlást sejtet, amely intimitást kölcsönöz, és közelebb hozza a nézőt a fiatal nő világához — finom egyensúly a méltóság és a megközelíthető melegség között.