Ebben a lenyűgöző műalkotásban egy időben megfagyott pillanatot látunk, ahol egy fiatal, életerős lány a hullámok felé fut, mintha szeretné megölelni a tenger játékos ölelését. A művész mesterségesen ragadja meg a gyermeki lelkiség gondtalan szellemét dinamika ecsetvonásokkal, bemutatva a lányt egy folyó ruhában, ami finoman lebeg a mozgásával. A tenger, egy csillogó keveréke a cerulean és a türkiz, nem csupán háttér, hanem karakterré válik, visszatükrözve a nap melegét és a meghívó természetet.

A kompozíció gyönyörűen kiegyensúlyozott, a néző tekintetét először a lányra vonzza, majd a közel úszó két gyermekre, végül pedig a lágyan hullámzó csónakra - amely a nyári kalandok evokáló szimbóluma. A színpaletta melegséget bocsát ki, lágy pasztelleket használva, amelyek kontrasztban állnak a ruhák és a csónak mélyebb árnyalatával, létrehozva a fény és árnyék harmonikus interakcióját. Tagadhatatlan érzelmi hatás van; a jelenet nosztalgiát idéz, felidézve a tengerparton eltöltött gyermekkori nyarak emlékét. A történelmi kontextus ezt a darabot a 20. század eleji Spanyolország élénk művészeti színpadán helyezi el, amely az impresszionizmus vezetése alatt az egyszerű élet mindennapi örömeit hangsúlyozza.