Gustave Moreau

Gustave Moreau (1826. április 6. – 1898. április 18.) kulcsfontosságú francia festő és a szimbolista mozgalom vezető alakja volt, aki miszticizmussal és gazdag részletességgel átszőtt mitológiai és bibliai jeleneteiről híresült el. Párizsban született egy művelt, felső-középosztálybeli családban; apja, Louis Jean Marie Moreau építész, anyja, Adèle Pauline Desmoutier zenész volt. Moreau korán tehetséget mutatott a rajzoláshoz, ezt a hajlamát apja a Collège Rollin-i szilárd klasszikus képzéssel párhuzamosan támogatta. Egy 1841-es, anyjával tett olaszországi út tovább erősítette elhatározását, hogy művészi pályára lépjen. Ezt követően François-Édouard Picot neoklasszicista festőnél tanult, és 1846-ban felvételt nyert a tekintélyes École des Beaux-Arts-ba. Miután azonban 1848-ban és 1849-ben sem sikerült elnyernie a hőn áhított Római Díjat, Moreau idő előtt elhagyta az École-t, és inkább a Louvre mesterműveinek tanulmányozásába és másolásába merült.

Moreau korai művészi irányvonalát jelentősen a romantika alakította, Eugène Delacroix és Théodore Chassériau mély hatást gyakoroltak rá. Szoros mentori kapcsolatot alakított ki a nála hét évvel idősebb Chassériau-val, sőt műtermet is bérelt a közelében. Moreau 1852-ben kezdett kiállítani a Párizsi Szalonban, és szerény sikert aratott olyan művek állami megvásárlásával, mint a „Pieta” és az „Énekek éneke”. Chassériau 1856-os korai halála mélyen megérintette Moreau-t, és arra késztette, hogy 1857 és 1859 között hosszabb időre Olaszországba utazzon. Ez az időszak döntő fontosságú volt fejlődése szempontjából; szorgalmasan másolta a reneszánsz mestereket, mint Leonardo da Vinci, Michelangelo és Vittore Carpaccio, több száz tanulmányt gyűjtve. Olaszországban más művészekkel is barátságot kötött, köztük a fiatal Edgar Degas-val, akivel kölcsönös tanulási időszakot osztott meg. Ez az utazás hatalmas motívum- és technikai repertoárral látta el, amely évtizedekig meghatározta munkásságát.

Párizsba való visszatérése után Moreau karrierje jelentős lendületet vett. Az 1864-es Szalonra benyújtott „Oidipusz és a Szfinx” című műve kritikai és közönségsikert aratott, érmet szerzett neki, és megalapozta hírnevét mint egyedi hang a kortárs művészetben. Ezt a festményt aprólékos részletességével, klasszikus témájával és rejtélyes hangulatával az egyik első jelentős szimbolista művének tekintik. Moreau az 1860-as években a szimbolizmus fontos előfutárává vált, az 1890-es évekre pedig egyik legjelentősebb festője lett. Vásznai, amelyek gyakran bibliai és mitológiai elbeszéléseket ábrázoltak, mint például a „Salomé táncol Heródes előtt” (1876) és a „Jupiter és Szemelé”, kidolgozott részletességgel, gazdag díszítéssel, egzotikummal és átható rejtelmességgel jellemezhetők. Gyakran kutatta a femme fatale témáját, női alakjai a szimbolista nő archetípusaivá váltak. A növekvő elismerés ellenére Moreau egyre visszahúzódóbb lett, gyakran habozott eladni műveit vagy széles körben kiállítani.

Későbbi éveiben Moreau egyre nagyobb intenzitással szentelte magát művészetének, több mint 15 000 festményből, akvarellből és rajzból álló hatalmas életművet hozva létre. Jelentős vállalkozása volt egy akvarellsorozat, amely Jean de La Fontaine meséit illusztrálta. Bár némileg mizantróp és visszahúzódó volt, szoros baráti kört tartott fenn. Magánéletét egy diszkrét, hosszú távú kapcsolat jellemezte Alexandrine Dureux-val, amely több mint három évtizedig tartott, egészen annak 1890-es haláláig. Ez a veszteség, amelyet szeretett anyja 1884-es halála súlyosbított, elmélyítette elszigeteltségét. 1891-ben, barátja, Élie Delaunay halála után Moreau vonakodva elfogadta az École des Beaux-Arts professzori állását. Kivételes és befolyásos tanárnak bizonyult, aki olyan jövőbeli nagyságok tehetségét ápolta, mint Henri Matisse, Georges Rouault és Albert Marquet. Arra ösztönözte tanítványait, hogy fejlesszék egyéni stílusukat, tanulmányozzák a régi mestereket és „színekben gondolkodjanak”, ezzel olyan környezetet teremtve, amely később hozzájárult a fauvizmus felemelkedéséhez.

Gustave Moreau 1898-ban rákban halt meg. Művészi víziójának és elhivatottságának figyelemre méltó előrelátásával párizsi házát a Rue de La Rochefoucauld 14. szám alatt, annak teljes tartalmával – közel 1200 festménnyel és akvarellel, valamint több mint 10 000 rajzzal – a francia államra hagyta múzeummá alakítás céljából. A Musée National Gustave Moreau 1903-ban nyílt meg a közönség előtt, és máig műveinek legjelentősebb gyűjteménye. Bár művészete a 20. század elején a modernista mozgalmak térnyerésével háttérbe szorult, Moreau hatása fennmaradt. A szimbolizmus alapító alakja volt, és a képzeletre és a belső világra helyezett hangsúlya mélyen rezonált a későbbi művészekkel, különösen a szürrealistákkal, köztük André Bretonnal és Salvador Dalíval, akik kulcsfontosságú előfutárnak tekintették. Innovatív tanítási módszerei szintén kitörölhetetlen nyomot hagytak a festők következő generációján, biztosítva maradandó örökségét a művészettörténetben.