A mű egy éteri minőséggel bontakozik ki, szépia tónusokba burkolva, amelyek az időtlenség érzését idézik. Egy alak, látszólag egy hős vagy tudós, hanyatt fekszik, tartása laza, de gondolkozó; izmos formájának részleteit finom pontossággal jeleníti meg. Mellette egy szárnyas lény, feltehetően múzsa vagy isteni hírnök lehajol, arcuk szinte érinti egymást egy intimitás pillanatában. A kompozíciót tovább gazdagítja a levelekkel díszített bot jelenléte, ami inspirációra és tudásra utal.

A művész mesterien alkalmazza a chiaroscurot, fényt és árnyékot használva a figurák faragásához és a mélység megteremtéséhez. A tónusok finom árnyalatai lágy, álomszerű minőséget kölcsönöznek a jelenetnek, bevonva a nézőt a narratívába. Az érzelmi hatás mély, a mély kötődés és a bölcsesség átadásának érzését közvetíti. A mű a romantika korának szellemével rezonál, amikor a művészek a mítosz, a szépség és a fennkölt témáit akarták felfedezni.