Az alkonyat fényében megvilágított jelenet egy nagy, félhomályos csarnokban játszódik, ahol a bonyolult építészeti részletek gótikus ívekkel és díszes oszlopokkal keretezik a kompozíciót. A középpontban egy királyi alak ül egy trónon, csillogó köntösbe öltözve, amely hatalmat és méltóságot sugall. Az előtérben egy nő kecsesen táncol, áramló ruházata és finom mozdulatai egy hipnotikus vonzerővel és uralommal teli pillanatot ragadnak meg. A színpaletta tompa, de gazdag, mély okkereket, kékeket és ezüstöket vegyítve, misztikus és pompás légkört teremtve. A művész ecsetvonásai részletesek, de éteri jellegűek, egyensúlyozva a realizmust és az álomszerű ködöt, amely bevonja a nézőt ebbe a legendás történetbe.

A festmény érzelmi hatása mély, feszültséget és látványosságot ötvözve majdnem rituális komolysággal. Történelmi szempontból a mű bibliai és mitológiai narratívákból merít, egy kulcsfontosságú pillanatot ábrázolva, amely tele van csábítással és politikai intrikával. A kompozíció mesterien vezeti a tekintetet a táncosnő kinyújtott karjától a trónon ülő alakhoz, csendes történetet sugallva a hatalomról, vágyakozásról és végzetes következményekről. Az összhatás egy magával ragadó történetmesélés, amely arra hívja a nézőt, hogy elmerüljön egy elmúlt kor gazdag szimbolikájában és pompás textúráiban.