A kompozíció egy élénk szőnyeg a csendes figurákból, a fenséges hegyek hátterében, áramló kontúrokkal és világos színekkel festve. A fő figura, egy szerzeteshez hasonló karakter, meditációs helyzetben ül, összhangban az éterikus légkörrel, amelyet a felette kavarogó felhők teremtenek. Kezében szertartási hangszereket tart, amelyek talán a spirituális kapcsolatra vagy szertartásra utalnak. Jobb oldalon egy másik figura ül egy kutyával, nyugalmat árasztva és meditatív kalandra utalva. A lágy színpaletta egyesíti a halvány kéket és lilát meleg földtónusokkal, fokozva a színek nyugalmát. Az ég egy hipnotikus fény keveréke, amely lágy ragyogás kibocsájtva, megszemélyesíti a szellemi transzcendencia lényegét.

A mű érzelmi hatása mély, békét, önvizsgálatot és a természethez való kötődést ébresztve. Roerich színtechnikai rétegezési módszere és a lágy ecsetvonások alkalmazása álmokra emlékeztető jelleget ad a tájnak. A hegyek, grandiózusak, mégis barátságosak, mintha titkos bölcsességek suttognának, vonzva a nézőket egy mélyebb önreflexióba a spiritualitásról és az emberi létezésről a természet végtelenségében. Történelmileg Nicholas Roericht lenyűgözték a keleti hagyományok filozófiai alapelvei, és ez a darab ezen elveket megtestesíti, ünnepelve a természet és a lélek egységét. Ez a mű a Roerich által az művészet és a spirituális feltárás összekapcsolására tett elkötelezettség jelentős megjelenése, amely maradandó nyomot hagy a nézők szívében és elméjében.