A jelenet drámai intenzitással bontakozik ki; viharos égbolt dominál, szürke és barna árnyalatokkal örvénylik, hátteret alkotva az isteni drámához. A középpontban Juno, aki lenge piros ruhákba öltözve emelkedik a felhőkön át, tartása a harag és az elszántság keverékét közvetíti. Alakja ragyog, a környező sötétség emeli ki, karja a parancs gesztusában felemelve. Lent a halandó világ zűrzavarban van. Az alakok a széteső hullámokkal küzdenek, testük szenvedésben és félelemben torzul. Egy izmos figura, valószínűleg Neptunusz, sziklás parton áll, tekintélyesen gesztikulálva, talán a káosz megfékezésére törekedve. A művész fény- és árnyékhasználata a mélység és a dinamizmus érzését kelti, a néző tekintetét a narratíva szívébe vonzza. A színek gazdagok és merészek, a pirosak és a kékek erőteljes kontrasztot alkotnak.