A festmény az egzotikum érzetét idézi, egy pillantást a már ismerősön túli világba. Az ecsetvonások lazák, de szándékosak, megragadják a jelenet lényegét vibráló energiával. Az ég a kék és a szürke drámai kiterjedése, utalva a világ hatalmasságára és az elemek kiszámíthatatlan természetére. Az épületek, nyers egyszerűséggel megfestve, egy másik időben és helyen élt életről mesélnek. Könnyű elképzelni egy nyüzsgő piac hangjait és a szél által szállított fűszerek illatát.